Kicsi kakas, de egyenesen nagy, jó takarmánykeresők, jó repülési képesség, érzékeny a hidegre, élénk, kicsi fajta
Nagy kopácsolás hangja szállt a réten, ami kiverte az álmot Tüskéshátú szeméből. De egyenesen nagy jobbra, nézett balra, s meglátta a legkisebb Ugrifülest, amint épp egy nagy táblát szögelt az ajtaja fölé.
Odaballagott, s kíváncsian megkérdezte. Mit szögelsz? Mit kopácsolsz?
Magyar népmesék: A szegény ember kilenc tyúkja és kakasa
Először a köszönéssel kell kezdeni! Ha találkozunk valakivel, először köszönni kell! Borzasztó, hogy mennyire nem ismeritek az illemszabályokat!
Éppen ezért határoztam el, hogy megnyitom az illemiskolámat. Éppen ezért szögeztem ki ezt a táblát. És mit kell mondani? Ugrifüles abbahagyta a kopácsolást, és felemelte az ujját. Most éppen olyan volt, mint egy tanár, mint egy illemtanár.
Majd megint levegőt vett, de egyenesen nagy teljesen kifulladt. Ha egy csomó kifejezést ma már nem is használunk, mert idejét múlta, mindenki számára világos, hogy köszönésről, üdvözlésről van szó! Ezek közül bármelyiket választhatod! Tüskéshátú elgondolkozott. Meg tüske! Ha valakivel vagy valakikkel találkozunk, vagy ha elválunk, elbúcsúzunk! Egyedül nem szoktunk köszöngetni, ugyebár? Úgy is mondhatnám, hogy a legelső illemszabály!
És mennyi-mennyi változata volt, és van!
VERSEK, MONDÓKÁK BABÁKNAK ÉS KISGYERMEKEKNEK
Csak az az egyforma, hogy köszönnek! A legelső de egyenesen nagy valami olyasféle lehetett, hogy amikor két vadászó ősember meglátta egymást, nagyot rikkantottak, és egymás felé lengették üres tenyerüket!
Ez az üdvözlés mai nyelvre lefordítva azt jelentette: Örülök a találkozásnak, barátságos a szándékom, láthatod, hogy üres a tenyerem! Nincs benne fegyver! Tüskéshátú rögtön felemelte az üres tenyerét. Így köszöntek az ősemberek? Vagy itt van például kicsi kakas kalapemelés! Ez a szokás onnan ered, hogy az ókorban, vagyis nagyon régen, a rabszolgáknak kopaszra volt nyírva a fejük, s a fejfedőt felemelve, ezt meg kellett mutatniuk!
Ez a két mozdulat ma is ismerős, a kézemelés és a de egyenesen nagy Később köszöntő szavakat is mondtak hozzá. Mint például ezt, hogy itt a kezem, nem disznóláb! Hanem a kovás pisztolyt vagy puskát hívták disznólábnak! És ez a mondás azt jelentette, hogy nincs nálam fegyver!
Pihenjünk egyet. Utána folytatom! Sokan vagyunk, de az a jó! Például itt vagy te, azután ott vannak a barátaink, azután… — Nem kell mindenkit és mindent felsorolni, arra kevés lenne egy év is! Leszögezhetjük, hogy sokan vagyunk!
Fríz tyúk - quartjove.es
És mi következik ebből? Ugrifüles megint fölemelte az az erekció gyorsan táplálkozik, mint egy tanár. Tüskéshátú a vállát vonogatta, hogy nem tudja. Ugrifüles leengedte az ujját, és így folytatta: — Az következik, hogy ennek a sok mindenkinek érintkezni, találkozni, beszélgetni kell egymással! Mivel egymás mellett élnek, segíteniük kell egymásnak, ki kell térni egymás útjából, hogy össze ne ütközzenek, meg kell egyezniük, és el kell viselniük egymást.
Vagyis viselkedni kell, mégpedig legalább úgy, ahogy az először köszönő ősember. Vagyis barátságosan. Hátha megismerkedünk. Az illemszabályok védenek is!
Top-Rated Images
Hogyan védenek? Kordában lehet tartani! Tüskéshátú a homlokát ráncolta. Például kölcsönösen bocsánatot lehet kérni. Udvariasan el lehet simítani az ügyet. Tüskéshátú még mindig ráncolta a homlokát.
És előtte mire jók az illemszabályok? Úgy értem, hogy nekem, Tüskéshátúnak, személyesen mi hasznom van belőle? Ugrifüles elmosolyodott. Mert az a lényeg, hogy az illemszabályok kölcsönösek! Csak akkor tartanak tiszteletben például téged, Tüskéshátút, ha te is tiszteletben tartasz másokat! Csakis akkor! Ha tehát én köszönök, nekem is köszönnek.
Erről jut eszembe!
One moment, please
De ki köszön előbb? Mindig én? Ha például te lépsz be valahová, vagy te szólítasz meg valakit, vagy te távozol először, akkor te köszönsz előbb! Próbálj te az első kicsi kakas mindig! Nem olyan nagy fáradság! Ugrifüles rákacsintott Tüskéshátúra.
Mikor például hozzád lépnek be! Vagy téged szólítanak meg! De ebből nem kell önérzeti ügyet csinálni! Próbálj meg mindig elsőnek köszönni!
Ez nem szolgalelkűség, hanem udvarias szolgálatkészség!
Indiai harci csirkék: a fajta és jellemzőinek leírása, a termesztés és tartás sajátosságai
Képzeld, el fog terjedni, hogy Tüskéshátú a legudvariasabb a környéken! Tüskéshátú bólogatott, hogy az bizony nem lenne rossz. Majd megint elkomorult az arca. Egyenesen sértő. Vagyis háromféle! Az emberfia a családjának szeretettel köszön, vagyis melegebb hangon, ez világos. Ezekkel a köszönésekkel néha kézmozdulat is jár, tisztelgés.
Profil: Ancona
Kesztyű nélkül és tiszta kezet. Hagyjuk a csodába a kesztyűt. Maradjon a tiszta kéz! Mikor például a barátod megy a mamájával, és te odaköszönsz. Ugrifüles nyújtózkodott, hogy csak úgy ropogtak a csontjai. Tüskéshátú töprengett, igyekezett az agyába vésni a sok-sok illemszabályt. Mikor már az agyába véste, amit eddig kicsi kakas, megkérdezte: — Mindent értek, csak még egyet nem: mi van a tegezéssel, magázással?
Mikor tegezünk, mikor magázunk? Ezt nagyon szeretném tudni, mert néha belegabalyodom! Nagyon fontos kérdés!
Sokan vagyunk, de az a jó!
Azt mindenki érzi, hogy csak úgy nem tegezhetünk le valakit! Általában először mindenkit magázni szoktunk! És várjuk meg, míg felajánlja a tegezést. Utána tegezhetjük. Ők mindig tegezik a kisebbet! Udvariasan magázzuk tovább is őket, ha nem ajánlják fel a tegezést! Ugrifüles elővett egy nagy sárgarépát, szagolgatta, majd mint ahogy egy illemtanárhoz illik, megkínálta Tüskéshátút is. Rágcsáljunk egy kicsit.
Tele hassal könnyebb a beszélgetés. Tüskéshátú lassan rágta a répát, majd abbahagyta a rágást, s zavartan megkérdezte: — Miért nézel olyan mereven, Ugrifüles?
Rosszul eszem? Tetszik, hogy ilyen jó étvágyad van! Csak egy kicsit elgondolkoztam.
De Tüskéshátú megmakacsolta magát. Ugrifüles mosolyogva nézett a barátjára. Edd nyugodtan a répát, én közben elsorolom az étkezés illemszabályait. Jó étvággyal, de nem habzsolva, mint a hörcsög. Ne tömjük tele a szánkat. Nem szürcsölünk, nem szuszogunk, nem csámcsogunk, szép nyugodtan eszünk! És mindig akkora falatot kapjunk be, amekkorát csukott szájjal kényelmesen meg tudunk rágni, és le tudunk nyelni. Így jobban esik az étel is, érezzük a finom ízeket.
Miért szalasztanánk el ezt az élvezetet? Eddig érted? Tüskéshátú bólintott, hogy eddig érti. A poharat pedig fogjuk meg mind az öt ujjunkkal, s ne tartsuk el a kisujjunkat!
OLVASD EL EZT IS!
Minek tartanánk el? Tüskéshátú bólintott. Szájtörlés, pohárfogás. Most figyelj! Általában tányérból szoktunk enni, a levest mélytányérból, a többit lapostányérból. Használunk kanalat, kést, villát. A kanalat jobb kézbe fogjuk, úgy kanalazunk vele.
Account Options
A kanalat ne kapjuk be, nem azt akarjuk megenni! A hegyéről öntsük ügyesen a szánkba a levest. A tányérba úgy merítsük be, hogy ne csörömpöljön a fenekén. Késsel-villával a húsételt szoktuk enni.
Jobb kézbe fogjuk a kést, balba a villát. Egyiket se fogjuk marokra, mert úgy nehezebb vele enni. Elég hozzá három ujjunk is. A késsel vágunk egy falatot a húsból, a villára toljuk, a villával a szánkba tesszük. Ilyen egyszerű az egész! Újra vágunk, újra eszünk. Előre ne vágjuk fel a húst, nem szokás!
